A közelmúlt egy jelentős tudományos áttörése előtti tisztelgésként kapta a "Hommage á wombat" címet ez a bejegyzés. Mint az köztudott a közönséges vombat (Vombatus ursinus) egy nem túl jelentős kinézetű erszényes, és mint ilyen Ausztrália, még pontosabban Tasmánia lakója, tehát a kenguruk rokona. A vombatra mondhatnánk, hogy egy nyúlhoz hasonlatos állat, de külső megjelenése a medvékre emlékeztet: masszív alkatú, csökevényes farkú jószág. Mozgása lassú, nehézkes, de egy vombatot igen nehéz szándékától eltéríteni. Ha akadály kerül útjába, azon időt és fáradságot nem kímélve vág át. Elsősorban kemény, szívós levelű fűféléket eszik, de kiásott gyökereket is elfogyasztja.
A közönséges vombat jó eséllyel elveszne a tudományos érdektelenség homályában (erre a "közönséges" eleve predesztinálja is), ha nem lenne egy az emlősök között egyedülálló tulajdonsága: a vombatsz@r nem gömbölyű, hanem kockát formáz, azaz szögletes. Ez kétségtelenül nem semmi, hiszen egy pépes anyagból (bélsár) egy csőben (bélcsatorna) kell a perisztaltikus mozgás során szögletes végterméket (ürülék) előállítani. Olyan kihívás ez, mint amikor az Apollo 13 filmben a NASA mérnökei azt a feladatot kapják, hogy egy szögletes lyukba a levegő szivárgása nélkül illesszenek be egy kerek metszetű csövet (lehet, hogy fordítva volt, de ez a vombat teljesítményéből nem von le semmit). A vombat kockás termékével territóriumát jelöli és egy éjszaka akár 100 db kockát is előállíthat.
A közelmúltban a tudományos sajtót és az internetet is felkavarta a hír, miszerint egy nemzetközi kutató együttes megoldotta a szegletes vombatkaka rejtélyét. A témában jegyzett lapban (Lágy Anyag) publikálták a megfejtést, azaz azt, hogy hogyan is történik a csoda. Egy dolog volt csupán biztos: a vombat ánusza nem négyszögletes keresztmetszetű.
Amikor Patricia Yang és kollégái tanulmányozták a közönséges vombatok emésztőrendszerét, kiderült, hogy a vombat ürüléke a bél utolsó 8%-ában szilárdul meg, ahol az ürülék hosszú, vaskos kockacukor méretű blokkokként épül fel. A kutatók megmérték, hogyan nyúlik a bél szövete különböző helyeken. A vombat bele itt nem egyformán tágul, mint ahogy a bél más részein jellemző. A végeredmény pedig az, hogy az ürülék nem a hagyományos kolbászformát követi, hanem mintegy 2 cm széles kockákra darabolódik fel. A vombat bele a kerület mentén mérve kemény és puha szakaszokból áll és ez teszi lehetővé a kockák megformázását.
Hogy ennek mi lehet a gyakorlati jelentősége? Minek erre pénzt adni?
Ma a mérnökök csupán két módszerrel tudnak kockákat előállítani: öntéssel vagy vágással. A vombat bélcsatornájának felépítése alapján úgy tűnik van egy harmadik megoldás is, ami tényleg új megoldás lenne a kocka alakú testek gyártásában.
Ellentétben azzal, hogy vannak akik szerint az őzről már egy évszázada mindent megírtak a Diezel-Mikában és ezért nem is nincs is ott mit nézelődni (főleg pedig kutatni), a vombat kakin volt mit...
Megjegyzés:
- A hivatkozott cikk itt található meg: Yang, P. J., Lee, A. B., Chan, M., Kowalski, M., Qiu, K., Waid, C., Cervantes, G., Magondu, B., Biagioni, M., Vogelnest, L., Martin, A., Edwards, A., Carver, S. és Hu, D. L. (2021): Intestines of non-uniform stiffness mold the corners of wombat feces. Soft Matter, 17 (3): 475-488 (https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/33289747)
- Akit nem érdekel a tudomány, annak pedig itt van Diezel, K. E. (1912): Az apróvad vadászata. Budapest. Atheneum Irodalmi és Nyomda Rt. 746pp.
